A történet egy bojlis versenyen vette kezdetét, ahol „házi fotósként” kellett jelen lennem. A verseny három napja alatt volt idő bőven a beszélgetésekre. Béla barátommal (alias Kecske) a széken üldögélve beszélgettük át a kapástalan időszakot és úgy alakult, hogy szóba kerültek a harcsák, az én kedvenceim. Barátom nem volt annyira oda ezekért a nyálkás ragadozókért, de kíváncsi volt, hogy is zajlik egy ilyen horgászat.
- Te kicsi Goci (ez lennék én), van egy tó Tâncabeşten, ahová pontyozni szoktam járni, és van a tóban harcsa is. Bojlival néha fognak az emberek, meg kellene nézzük közösen a tavat.
- Mikor menjünk? -rögtön érdekelt a téma.
- Mondod az időpontot, hogy mikor jó harcsára, és mehetünk.
Hát így történt, hogy egy forró júniusi napon elindultunk a Bukarest közelében található, bojlis horgászok által közkedvelt, Tâncabeşt-i tóhoz.