„Tavaszi szél vizet áraszt”, ezt még Freddie Mercury is tudta, azonban az áradás idáig elmaradt, viszont a szél kitesz magáért majd’ minden nap. Folyamatosan kémleltem az előrejelzéseket, hogy melyik lenne az ideális nap egy finomszerelékes horgászatra, pontosítva matchbotos horgászatra. A felhők napokon keresztül egyfolytában elfedték a Napot, és semmi bíztatót nem ígértek a meteorológusok sem, pedig Attilával tűkön ülve vártuk a lehetőséget, hogy a port leseperjük a horgászbotjainkról. Az alacsonyan száguldó felhők és a szél nem igazán hozta meg a kedvünket, így vártuk a jobb időt, és vele a lehetőséget. Másfél hét után egy délelőtt csengett a telefonom, Attila hívott: -Ma lehet, ha sütni fog a nap, menjük! Elindultunk hát.

Már maga a cím olvasásán is rá lehet jönni, hogy miről is fog szólni ez a cikk, és ha tetszik a cím, nyugodtan dicsérhetnek, ha mégsem jönne be önöknek, akkor ne rám nézzenek furcsán, hisz Lukács Levente barátom volt az ötletgazda a címmel kapcsolatosan. De viccet félretéve, térjünk is vissza a horgászathoz, ehhez a szenvedélyhez, mely téli időszakban sem hagyja nyugton a megrögzött horgászt.

A tél makacsul ragaszkodik, nem akar távozni környékünkről. Az állóvizeken a jég nemhogy olvadna, inkább gyarapodik, messze lesz még így a tavasz. Némely folyóvíz sikeresen ledobta hátáról a jeget, így lehetőség nyílt végre valami másra is, mint a lékes horgászat, amitől már a csömör környékez. Igaz, a jégmentes folyón nem volt mire pergetnem, mivel a csukát tilalom védi, ezért finomszerelékes horgászatra vetemedtem. Különleges időpontot választottunk a horgászatra, noha nem szándékosan, de úgy sikerült, hogy a nőnap idejére időzítettünk.

Már régóta furdal a kíváncsiság, milyen is lehet a Dunán horgászni. Sok cikket olvastam már a halállományáról, fogási naplókról, de hogy személyesen is kipróbáljam, arra nem adatott lehetőség eddig. Nagyon sokszor jártam Budapesten, mikor tehettem ki is mentem a partra meglesni a horgászokat, de csak váratott magára ez a rég eltervezett horgászat.
Július elején egy ELTE által rendezett Jogász Konferenciára voltam hivatalos, amit 1 hetesre harangoztak be, így megszólalt bennem a kisördög, hogy most van itt az alkalom, most lemehetek a Dunára.

Írásom egy picit elüt a megszokottaktól, hisz én nem a pergetés, legyezés mikéntjét próbálom boncolgatni, hanem inkább egy kicsit futurisztikus módszerrel próbálom a halakat a horogra csalni.
Miért is futurisztikus a rakósbotozás? Talán azért, mert hozzá kell egy láda, amin ül az ember, és mikor kipakol a partra, a többi horgász úgy nézi, mintha az űrből pottyant volna le. Van még egy fontos kelléke a rakósbotozásnak, a láda mellett, a hosszúnyelű merítő, hisz a fárasztás végén valamivel ki kell emelnünk a halat, és ezt a bot biztonságát is figyelembe véve, az átlagosnál hosszabb merítőháló nyéllel lehet megoldani.

Reggeli teendőimet az egy barátom hívása szakította félbe. Egyik spiccbotomat szerette volna elkérni az unokaöccse részére. Lebeszéltük az átadás idejét, helyét és rögtön szögeztem is neki a kérdést: -Merre és mit? Így kezdte: -Ócfalván a bodorkákkal jól lehet szórakozni 3-4-es spiccbottal, valamint matchel jövöget egy-két kárász is. A telefont még le sem raktam, de már cikáztak a gondolatok a fejemben, hogy kivel, mivel, hogyan tudnék lejutni a tópartra, egy kis szórakozásra. A telefon névjegyei közt, egészen Ferenc barátom nevéig görgettem a listát. Ő az, akire mindig lehet számítani. Nem beszélve arról, hogy pont horgászni hívom. Nem kellet erősen győzködni, szerintem ő is nagyon toppon volt, hogy mehessen valamerre. Hamar alakult minden, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Gyors halkaja- és csali beszerzés, egy kis válltáska, egy-egy spicc és matchbot, és máris az ócfalvi halastavak irányába gurultunk.

A hőmérő higanyszála az utóbbi napokban egyre jobban emelkedni kezdett, így Ferenccel meg a barátnőmmel azon tanakodtunk, hogy elmegyünk egy kis pontyozásra a szentpáli tóra. Reggel 6 órakor volt a start. Az indulással nem voltak gondok, de ami utána következett az nem volt szívderítő. Boldogfalva után az útviszonyok olyanok lettek, mintha háborús övezeten mentünk volna keresztül, egyszerűen leírhatatlan. Ferenc összeszorított fogakkal markolta a kormányt, és minden egyes félméteres gödörnél az aszfaltozó munkálatokat végző cégnek címezte jókívánságait.

Nem telt el egy napnál több a legutóbbi horgászatom óta, de már rontott a nyavalya a vízpartra. Nincs mit tenni az embernek életében, mint élni, aztán van, aki így fogja fel és van, aki másképp. Ha horgászatról van szó, engem egyszer ritkán lehet megállítani. Sokan vagyunk így szerintem. A legutóbbi horgászpartnerem is benne volt még egy szórakozásban. Valahogy ő sem tudott nemet mondani.

A hó olvadása, mint horgászt, és mint természetkedvelőt is a szabadba vonz. Én is kivettem a részem a természet melegségéből így tavasz folyamán. Az egészet ott kezdeném, hogy egy barátom valamilyen oknál fogva nekikezdett horgászni.