Most néhányan kissé furcsákat gondolhatnak rólam, hogy pontyokról kezdek írni. No, de ennek két igen egyszerű oka van. Az egyik, hogy ezek nem akármilyen pontyok, hanem a zeteváraljai tározó vadóc pontyai. A második, és talán a legnyomósabb, hogy egyre többen érdeklődtek az után, hogy hol, és hogyan fogom a nagy csukákat. Nem vagyok irigy, de az általam megfogott csukák visszakerültek a tóba, és attól tartottam, hogy mások nem tennének hasonlóan. Így a csukák védelme miatt úgy döntöttem, hogy hanyagolom őket. Így esett, hogy a tavalyi évben inkább a békés halak irányába mozdult el a mérleg.

Idén júniusban ismét megadatott, hogy Tibi barátommal ellátogassunk a kedvenc  vizünkre. Legutóbb tavaly szeptemberben jártunk itt, azóta keservesen sóvárgunk a következő többnapos túra után. Ilyenkor aztán nehezen telik az idő, hiába számolja az ember a napokat, heteket, hónapokat, bizony mindig marad számolnivaló. Így nem igazán akartuk elhinni, amikor az indulás napjáig már csak egy hét maradt, azt meg végképp nem, hogy már pakolunk és másnap indulás.

Bencze Árpi barátom egy igen fagyos hangulatú pontyozással zárta a többnapos horgásztúráit, amelyről egy képes beszámolót állított össze nekünk. Köszönjük, hogy velünk is megosztja a rendhagyó túra pillanatait.

A mai rohanó világban az embernek nem igen akad ideje többnapos horgásztúrákra, folyton csak munka és munka. A folytonos munkát megelégelve, mintegy két éjszakás horgászatra szántam el magam, a rugonfalvi tónál. A horgászatot megelőzően pár horgászcimborát megkérdeztem, hogy nem lenne kedvük csatlakozni hozzám, de mindegyiküknek a válasza az volt, hogy: - hétköznap nem, mert dolgozni kell. Én pedig kimondottan hétköznap akartam menni, mivel ilyenkor nincs tolongás a tavon, és nem kell attól tartanom, hogy a horgászatomat valami zajongó társaság zavarná.

A júniusi időjárás már-már kezd hasonlítani a nyári időjárásra, ezért horgászcimborámmal, Bakos Karcsival elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a Horgeşt -i 41 hektáros tavat, ahová sok szép horgászemlék fűzött eddig is. A munkahelyemről szabadságot vettem ki az előre lefoglalt időpontra, mivel csak ajánlással, vagy előre bejelentkezve lehet horgászni a tavon. Az indulásra tervezett nap csütörtökre esett, az autót roskadásig megpakoltuk horgászcuccainkkal és elindultunk Baco irányába. A 3 órás út gyorsan eltelt, forogtak a kerekek rendesen. Elég szeles idő fogadott minket a vízparton, de ez nem zavart. Az autó tartalmát hamar kiürítettük, és nekiláttunk a táborunk felállításának. Az előkészületek folytatódtak az etetőanyag összeállításával. Az otthon belocsolt pelletek, bojlik a vödörbe kerültek, ebből készítettük a gombócokat. A pontyoknak szánt kaját a jónak vélt helyre katapultoztuk. Az etetés után természetesen a szerelékeket állítottuk össze, majd bedobtunk, hogy fogjunk is valamit.

Korán reggel telefoncsörgés ütötte meg a fülemet. Általában, ha ilyen korai időpontban hívnak, az nem jelent sok jót, vagy valami sürgős dolgot kell megoldanom, vagy olyan híreket kapok, ami átrendezi az egész napomat. Nos, ezúttal teljesen másképp volt. Levente hívott, hogy Árpival az éjszaka folyamán fogtak néhány jobb pontyot Rugonfalván, és van köztük egy szép is. Az én érintettségem abban nyilvánult meg, hogy fotógép nélkül voltak, és nekem kellett megörökíteni a halakat. Rögtön nem tudtam menni, mert akadt némi tennivalóm, de dél körül sikerült elindulnom a helyszínre. Természetesen, ha már víz közelébe kerülök, úgy terveztem, hogy maradok én is éjszakára, ezért bedobáltam az autóba néhány doboz műcsalit és pár darab pergető botot.

Nincs csodabojli, csoda csali stb… Ilyennel ne etessen senki. Amivel Szentpálon meg Rugonfalván jól fogtam, pl. egy Bukarest melletti tavon nagyon nem ment...az a bizonyos 3-4 nap alatt.
Rövid (1-2 napos) túrára általában nincs értelme magas tápértékű csalit használni, gondolok itt arra, hogy a szárazanyag összetétel nem kell annyi természetes kivonatot tartalmazzon, amelyek ugye rendszerint drágák. Itt elsősorban az aroma meg az attraktáns lesz az elsődleges szempont.

A hosszú téli napok után már nagyon vártam a tavasz illatát. Az idén későre adta meg magát a jég a napsugarak melegének. Végre azonban jó hírek érkeztek, kezdtek kiolvadni a közeli tavak, a halak is mozgolódnak a hosszú hideg hónapok után. Régóta ezekre az információkra vágytam, végre mehetek pontyozni.